Lélekbonbonok

Annyira utálom, hogy a legpiszlicsárébb hülyeségeken is elkezdek parázni, rágom magamat belülről, és néha úgy érzem, a félelmeim belülről elemésztenek. Pedig ha rám néz valaki, sosem mondaná meg, hogy bármilyen lelki problémával küzdök, nagy pofám van, egzakt véleménnyel rendelkezem, legyen szó bármiről, és ha valakinek valami gondja van, mindig hamarabb találok megoldást, mielőtt az illető… Tovább »

Néha magam is meglepődöm, mennyire szentimentális lettem az évek alatt – nagyon, elképesztően, ijesztően. Most ott tartunk, hogy ez az év harmadik munkanapja,  mivel a német ügyfeleimnél ünnepnap van, kicsit kevesebb dolgom van – na nem mintha nem tudnám lekötni magamat, ehelyett mit csinálok? Bámulok ki az ablakon, és bámulom a kavargó hópelyheket, komolyan, mint… Tovább »

Be kell valljam, utálom a Szilvesztert, szerintem sokan vagyunk ezzel így,  valaki beszél róla, valaki meg idomul. Felveszi a legszebb mosolyát, talán még fodrászhoz és sminkeshez is elmegy, vesz egy új ruhát, elmegy valami buliba, hogy tökéletes legyen az év utolsó estéje, mert ilyenkor otthon ülni már nem trendi, azt hagyjuk, hogy megy haza – másnap… Tovább »